Refrén:
Túl sok a zaj, (u-u-u)
Hol van a kéz, ami fog hogyha gond van
Menedékem lesz, támasz a rosszban
Maradok még (u-u-u)
Minden messze van amiben hittem
Csak a tűz melegít engem itt bent.
Verze1:
Van cél, ami szólít
Hív aztán ellök, majd hátat fordít.
Nem alszom eleget, mert a lelkem az ordít
A hangom az éjben, a szélben elfoszlik.
Kis gyerek voltam nagy álmokkal,
Az élet a súlyt hamar rám nyomta,
Nem tett rá anno a lábnyomra,
Csak a fénybe dobott, hogy kijárod majd!
A tévében voltam ezt vártam,
Azt hittem a siker az majd mást ad,
Itt bent kialudt minden lámpa,
Milliók néztek, de nem is láttak.
A magány betemetett engem jó mélyre,
Az éjszaka vitt folyton félre,
És csak azért nem lett rossz vége ,
Mert a szerelem bekopogott es jött értem.
Refrén:
Túl sok a zaj, (u-u-u)
Hol van a kéz, ami fog hogyha gond van
Menedékem lesz, támasz a rosszban
Maradok még (u-u-u)
Minden messze van amiben hittem
Csak a tűz melegít engem itt bent.
Visz messze a szél innen távol
Mert nincs helyem a világban legyek én bárhol
Maradok még (u-u-u)
Minden messze van amiben hittem
Csak a tűz melegít engem itt bent.
Verze2:
Azt hiszed, hogy ismersz, de ez sem így van.
Hibáztam százszor, de eddig bírtam.
Változni szeretnék, de a lelkem nem hagy,
Gyorsan felednék, mert a lelkem megfagy.
Ez csak egy kisfiú, gázoljunk rajta át,
Hogy mért lett ő ilyen, hogy már nem hisz tovább.
Sokszor nincs erő, de úgyis talpra áll,
Néha megpihen, de aztán száll tovább.
Refrén